Műtétek

SRS / post-op, 3 hónap

Amilyen “könnyű” volt a gyógyulás első két hete, az otthon töltött rész már sokkal nehezebb volt, mint azt előre gondoltam. A lendület hamar elfogyott és a nehéz hetek hónapokká húzódtak, az egész felépülés nagyon lelassult.

Az első itthon töltött hónap nagyon sűrű volt. Sokminden párhuzamosan zajlott a gyógyulásban és összességében egy nagyon komplex folyamat volt ez az időszak.
Általánosságban az egész lábadozásra elmondható, hogy hétről hétre szépen gyógyultam és a mozgásom is egyre szabadabb lett. A fizikai fájdalom meg párhuzamosan ezzel szépen csökkent.


Mentális blokk és a fizikai korlátok

Az első és egyben egyik legnagyobb probléma, az a Neofollin beadása volt, ami igazából már Halason se ment. Éreztem egy blokkot magamban, hogy én képtelen leszek beadni, de ott még Noémi a segítségemre volt.
Itthon egyedül, viszont sehogy nem tudtam megoldani, teljesen széthullott a szuri beadása. Valamiért a tű beszúrása képtelen voltam és rengeteget szenvedtem egy-egy alkalommal. A ciklusom teljesen rendszertelen lett, az 5 nap eltolódott 7-9 napra.
Ez végig nagy feszültséget okozott bennem, főleg azért, mert a műtét előtt 3 hónapban semmi komoly problémám nem volt a szurival. Most meg, amikor szó szerint kötelezővé vált a hormonpótló terápia, képtelen voltam rá…

A napjaim nagy részét továbbra is fekvéssel töltöttem, de sokkal többet keltem fel a kanapéról, mint az eddigi hetekben az ágyból. Ez a mozgás azért még lassú és óvatos volt. Nagyjából középen, a csikló feletti részen, egy nagyon erős, húzó érzés korlátozta a mozgásomat. Felálláskor/lefekvéskor és az első lépések megtételekor volt a legrosszabb.
Például a kádba való belépés se ment olyan egyszerűen. Olyan központi helyen volt ez a fájdalom, hogy próbáltam a combjaimat lehetőleg csak minimálisan mozgatni.

Itt nagy segítség volt, hogy anyukám pár naponta feljött hozzám megfőzni az ebédemet. Az első hetekben volt, hogy 20-30 perc ácsorgás után már igen jól esett visszamenni a nappaliba ledőlni egy kicsit, elhagyott az erőm. Nem lett volna lehetetlen megoldani a mindennapi ellátást egyedül, de tényleg könnyebbség, ha van aki besegít egy kicsit.

Az ülés volt az ami az elején szinte lehetetlen volt hosszabb időre. Hiába volt a fánk alakú párna, meg a puha kanapé/szék, nem tudtam megtalálni hogy hogyan lenne ez kényelmes. Max egy gyors étkezés, ami még elment, de ha ülve maradtam mondjuk egy órát vagy kettőt, akkor az már fájdalmakban ért véget.

Kényelmes volt itt, de egy idő után már nagyon vártam a végét

Első “nagy” utam október vége fele volt. Le kellett mennem a gyógyszertárba és mivel csak 300 méterre van tőlem, nem gondoltam komolyabb kihívásnak. Végig abszolút kíméletesen próbáltam menni, vagyis úgy araszoltam mint egy csiga, de visszafelé félúton már nem voltam túl boldog. Elment az erőm és odalent fájdalmak jelentkeztek, alig vártam már hogy hazaérjek.

Majd szűk két hétre rá, egy távolabbi célpontot tűztem ki magamnak. Bíztam abban, hogy már gyógyultam eleget az 500 méterre lévő Spar meglátogatásához. A kis mozgás már egészen alakult, de az üzletben megtett jó pár méter a sorok között, meg a pár kiló cucc hazavitele pont nem hiányzott. Úgy végeztem, mint a gyógyszertáras köröm után.
Mind a két kirándulásom utáni nap egy visszaesés volt. Persze látszott a javulás, de elég gyenge volt még a szervezetem.

Testi változások

Az agynak és az idegeknek fel kellett térképeznie az új területet, ami egy nagyon sajátos és éles fájdalommal járt, amik teljesen váratlanul jelentkeztek. Főképp a nagyajkak vonalában volt ez érezhető és általában pár másodperc alatt le is ment a pár hullámnyi fájdalom. Csak egy-két alkalom volt olyan, amikor vagy fél percig kínzott.
Kb. az első hónapban (Halast is ideértve) voltak meg ezek, utána már nem jelentkezett több ilyen.

A fájdalom ellentéte is jelen volt, az érzéketlenség. Egyfelől volt az általános, amire számítottam. A hüvelybemenet környékén lévő bőrfelület alig érzékel egyenlőre és csak rendkívül lassan fogja visszanyerni a teljes érzékelést.
A másik már egyedibb, de szintén egy normális jelenség. A műtéti terület jobb oldala sokkal jobban fel volt duzzadva és láthatóan lassan is apadt le, ezzel egy erős asszimetria alakult ki egyenlőre. Ehhez hozzá társult, hogy a nagy ajak külső része és a belső combom egy jó területe is elvesztett az érzékelést, pedig ezek a részek nem is lettek úgy megbolygatva.

Október végén vettem észre, hogy nagyon elkezdett hullani a hajam. Mint megtudtam ez műtétek után bárkinél előfordulhat. Így ahogyan ez jött, 1 hónap múlva már teljesen el is múlt.
Azért örültem volna, ha erre előre tudok kicsit lélekben készülni és nem menet közben pánikolok rá.

A lenti terület

Nagyon nem mindegy, hogy mit eszik az ember, mert ami egyszer bemegy, az majd kis jön. Ami nem is probléma, csak akkor ha erőlködni is kell, mivel a varratoknál a bőr még nagyon gyenge volt és elég könnyen meg tudott repedni.
Érdemes volt figyelni arra, hogy mit eszem (az első hetek előre meg voltak kb. tervezve) , mert így egy-két alkalom kivételével elkerültem a nagyobb fájdalmakat.

Az első hetekben még az állandó betéthasználatra is figyelni kellett. Alapból a szivárgás nem volt sok, inkább csak folyamatos, így a kórházban kapott gézlapok elég sokáig kitartottak.
Majd november eleje fele, ezt felváltotta egy kissé kellemetlen szag, de ez is a gyógyulás normális velejárója. Persze próbáltam alapos lenni mosdáskor, de a terület még nagyon érzékeny volt és már a szőrök is kicsit meg nőttek, ami csak nehezített az egészet.

Egy nagyon meghatározó dolog volt még, az pedig a tágítás:

  • Sok idő – Kicsit rákészülni lelkileg, majd 20-30 perc aktív rész, amikor bent van az egyik tágító, ezután kívül belül megmosakodni és végül egy pár perc szusszanás. Ez így simán ki tud tenni egy órát is, napi kétszer, 3 hónapon keresztül.
  • Fájdalmas – Mondhatni pont ez a lényege az egésznek. Feszíteni a bőrt és kialakítani a hüvely megfelelő méreteit, átmérőben és hosszában is. Nem tudom ezt a fájdalmat semmihez se hasonlítani régebbről és ilyenkor kell nem befeszíteni, hanem lazítani…
    Plusz ezt a fájdalmat önmagunknak okozzuk, de a cél miatt muszáj.
  • Ne legyen kihagyás – A saját tapasztalatom az, hogy egy alkalmat sem szabad kihagyni így még az elején. November közepén úgy alakult sajnos, hogy kimaradt két egymás utáni nap. A -4 alkalom eredménye az nagyjából -2 hét progress lett.
  • Néha kicsit véres – Nyilván nem úgy véres mint egy menstruáció. A hüvely fala picikét itt-ott megreped, főleg amikor jön az eggyel nagyobb méretű tágító, de ez semmi komolyabb figyelmet nem igényel, ez is a folyamat része.
Ez minden csak nem kellemes

Akítv volt ez az első pár hét, mivel ekkor történt a változások nagyrésze. Az eddig leírtak többségére számítottam, mert ezek általános dolgok és nem egy beszámolóban olvastam róluk.
Amit nem láttam tisztán, hogy hatalmas stressz alatt voltam belül és ez sok kellemetlenséget is okozott a gyógyulásban.

Oldalak: 1 2