Műtétek

SRS – egy beteljesült álom

Az előző bejegyzésekben végigvettem a műtéthez vezető utat, majd magát a gyógyulás menetét, lényegében lépésről lépésre. De ez sokkal több volt mint az átélt fájdalmak és nehézségek.
Egy álom, ami a tranzícióm központi eleme; egy álom, ami végig kísérte az egész eddigi életemet. Szeretném elmondani hogy ez mit is jelentett nekem, kiegészítve egy pár gondolattal, amik kimaradtak az eddig leírtakból.

Álomból valóság – valóságból álom

Sokáig csak egy elfolytott vágy, egy meg nem élt álom volt ez a műtét. Még a HRT elkezdésekor, majd az első konzultációkor is oly távolinak tűnt maga az SRS. De rettentően szerencsés vagyok, hogy valóra válhatott egy álmom. Egyszerűen leírhatatlan az a pillanat, amikor a műtét után felébredve, először felhajtottam a rajtam lévő takarót.
Alig 5 hónapja volt a műtét, ami eltörpül az előtte eltelt 28 évhez képest. Mégis, alig tudom visszaidézni azt, hogy milyen volt e testi hibával élni. Egyszerűen a homályba vesztek az emlékek, mintha azok az évek csak egy álomban lettek volna.

Hihetetlenül természetes érzés, ahogyan a testem harmóniára lépett önmagammal. Mint amikor az utolsó Lego a helyére pattan, megalkotva a kerek egészet és ezzel a gúzsba kötő diszfória is egyből megszűnt, úgy mintha soha nem is létezett volna.
Ezt nehéz jól megfogalmazni és érzékeltetni az óriási súlyát. Ahogyan magát a diszfóriát is nehéz elmondani annak aki nem éli meg, úgy az ettől való megszabadulást is.

Ha én ezt tudom…

Természetesen én próbáltam előre megtudni mindent, hogy hogyan is zajlik a műtét, a kórházi napok, majd az otthoni lábadozás. Számtalan SRS beszámolót olvastam, kifejezetten Belgrádról is volt egy írott forrás, meg sokat beszélgettem egy sorstársammal, aki előttem pár hónappal volt Dr. Miroslavnál.
De még így is volt pár apróság, amit utólag kicsit másképp csináltam volna.

Nem csak azért hívják az SRS-t nagyműtétnek, mert (sokaknál) ez az egyik fő lépése a tranzíciónak, hanem mert pusztán ez egy Nagy műtét. És hiába tudtam az egész komplexitását, nem foglalkoztam azzal hogy ez ennyire megterhelő lesz magának a szervezetnek.
Illetve sohasem voltam még így kórházban se és sikerült is túlpakolni a belgrádi csomagomat. Egy hálóing, papucs, borotva+hab elég lett volna a táskámba a kinti napokra, minden más biztosítva volt a kórházban.
Meg ami nincsen előre a kisasztalra rakva, az másnap nem létezik segítség nélkül. Telefon meg a töltő az megvolt, de a kis kabalámat már az egyik nővér halászta elő a táskám mélyéről reggel.

Minden nagy lépésemnél mellettem volt, és lesz is <3

Itthon meg csak félrekalkuláltam magamat. Attól hogy van aki 5-6 hét után vissza tud zökkenni a hétköznapi menetrendjébe, ez nem lesz feltétlenül igaz másra is, nagyon egyén függő az egész. Mindenki más ütemben nyeri vissza az erejét.
Nem kell ahhoz komolyabb komplikáció, hogy a felépülés akár 2-3 hónap legyen.

85 és 100% között

Az intenzív időszak, az első 3 hónap eltelt és innentől már csak lassan változnak a dolgok odalent. A legjobban érzékelhető az talán a “fájdalom” csökkenése. A műtét utáni éles fájdalom elmúltával, egy mondhatni izomláz volt a hüvelyi izmokban, ami elképesztően intenzív volt az elején és csak lassan enyhült. Mára már abszolút enyhe mértékű és szerintem még egy-két hónap, hogy teljesen el is tűnjön.

Irtó nagy könnyebbség a tágításban, hogy már nem kell a napi két alkalom. Sokkal megterhelőbb ezt csinálni, mint azt gondoltam volna és az utolsó mérettel már nehezen érzem az előre haladást. Elég frusztráló minden este átesni a tortúrán és közben csak a tudatba kapaszkodni, hogy ezt Kell csinálni. Persze ezt hosszútávon kell nézni és a célért pedig teljesen megéri minden egyes alkalom.
Oh és nagyon sok sikosító fogy közben. Szignifikánsan több, mint átlag felhasználás során.

Literes kiszerelés, szűk 3 hónapnyi használat után

Igaz a hegeknek több idő kell hogy megcsillapodjanak, de az összkép az lehengerlő. Nedvesedik ahol kell, esztétikailag szinte tökéletes és az orgazmus az huhh. Még persze ki kell tapasztalmon magamat, de ez már most se az a rövid és egy helyre koncentrált érzés, mint ami régen volt.

Az első hónapokban, a természetesség és harmónia mellet, hazudnék ha azt mondanám hogy minden rögtön felhőtlen volt. Persze, csodás érzés nemi diszfória nélkül élni, de a gyógyulás nehézségei, meg a kívül belül lévő fájdalom felhúzott egy átmeneti gátat bennem.
Nem tudtam úgy örömmel kapcsolódni hozzá, de mára ez teljesen megszűnt. Már csupa csodás pillanatot élek meg minden egyes nap, és itt nem rögtön a 18+os tartalomra kell gondolni. Egyszerűen az is mosolyt varázsol az arcomra és boldogsággal tölt el belül, ha csak arra gondolok hogy hüvelyem van.


Egy beteljesült álom

Gondolkodás nélkül feküdnék fel újra és azonnal a műtő asztalra, ha arról lenne szó. Az elmúlt hónapok nehézségeinek mértéke sehol sincsen ahhoz képest, hogy az SRS mennyire boldoggá tette az életemet.
2020.10.06. számomra egy olyan nap, aminek minden pillanata élesen él bennem, és ez amíg élek, nem fog megfakulni.

És ezt külön szeretném megköszönni a családomnak, de legfőképpen a szüleimnek, hogy mellettem vannak és támogatnak. Nélkülük még most is csak egy álom lenne Belgrád.