Tranzíció

Lány szeretnék lenni / Nő vagyok

Mind a két mondat Én voltam és ugyanazt a bennem rejlő dolgot fogalmaztam meg vele. Mégis eltérnek jelentésben, mivel egy óriási lépés hidalja össze e két mondatot. A valódi önmagam megismerése és elfogadása.

Szerintem ez egy rettentően jelentős folyamat és mindenkinek nagyon fontos lenne, hogy foglalkozzon önmagával. Függetlenül attól, hogy az ember transz vagy cisz.
Azt vettem észre, hogy ez a transzneműek esetében gyakran nagyon mély rétegekbe is lenyúlik ez. Egészen az ember legbelső részéhez, ezáltal az önismeret egy elég magas fokát érintik meg ezzel.
Számomra is egy fontos lépés volt, mondhatni a tranzícióm 0. lépése. Ezért is szerettem volna erről a témáról külön írni egy rövid bejegyzést.

Ez a kulcsfontosságú önismereti út nagyon változatosan tud haladni. Van akinek hosszabb, van akinek rövidebb, de egy ponton mind találkozunk ezzel a folyamattal, valamilyen formában.
Nekem ha úgy veszem, akkor nagyjából “22” évembe telt. Ebből volt az első 20 a teljes tagadás és itt én tagadtam meg a valódi önmagamat, saját magamtól. Ez a két évtized sok dologra rányomta a bélyegét, értékes pillanatoktól fosztott meg engem. De nem háríthatom másra azt, hogy én megannyi évet töltöttem úgy, ahogy.
Még amikor először mentem a szakvéleményekért 2 éve, amikor egy másik diagnózist kaptam, ezt így utólag belátva, szerintem jogos volt. Mivel csak akkor kezdtem kibújni a falak mögül, még én se tudtam magamról szinte semmit, azon kívül hogy “Én lány szeretnék lenni”.
És ez az egy mondat nem elég a tranzíció megkezdéséhez. Viszont beállít egy irányt, amit meg kell ismernie az embernek és ami számomra végül a helyes út volt.

Tavaly év elején kezdődött az igazi munka. A mai világban egy nagyon szerencsés helyzetben vagyunk ezzel, mivel létezik a modern internet. Ha valaki elég időt és energiát fektet bele, akkor minden információt meg lehet találni, amire csak szüksége van az embernek. “Csak” sok olvasás, beszélgetés másokkal és foglalkozás önmagunkkal. Ez utóbbi olyan mint egy terápián, a két ülés közötti időszak.
Hónapok teltek el így.
A villamoson utazva facebook helyett redditet görgettem. Otthon este nem egy játékot indítottam el, hanem sorstársak beszámolóit és orvosok írásait olvastam. Mondhatni eltávolodtam sok mindentől, mert a nap nekem is 24 órából áll és fontosabb volt ezzel foglalkozni mint mással/másokkal. Szerettem volna tudni mindenről, ami rám vár az előttem lévő hosszú úton.

Szeretném itt külön kiemelni a redditet, vagyis inkább annak is az r/asktransgender oldalát. Aki nem ismerné, egyszerűen fogalmazva ez olyasmi mint egy fórum. Nagyon sokan vannak fent a linkelt téma specifikus “szobájában” és szinte nem létezik olyan kérdés, amit ne tettek volna már fel.
Először csak olvastam a feltett kérdéseket/témákat, meg az alájuk kerülő válaszokat. Majd idővel feltettem egy-egy kérdést is és Minden egyes kérdésemre érkezett válasz, egyben sem maradtam segítség nélkül. Számomra hatalmas segítséget adott ez a közösség.

De mind ez a rengeteg információ és ismeret úgymond mit sem ért volna, ha időközben nem rakom ezeket helyre magamban. Mert nem másért fektettem ebbe ennyi energiát, hanem önmagamért.
Hogy tisztán lássam azt a kacskaringós és küzdelmekkel teli utat, ami előttem áll. És ne csak lássam, de rá is merjek lépni végül, hogy egy boldog életem lehessen.

Ez mind kellett ahhoz, hogy magabiztosan kimondhassam végül, hogy Én transznemű vagyok, hogy Én nő vagyok.